Elcseszés: volt, van és lesz!

Előfordul néha, hogy a munkánk során valamit elcseszünk.

Rosszul vesszük fel az ügyfél rendelését, nem értjük pontosan, hogy mi az, amit szeretne, vagy valami hasonló baklövést követünk el. Persze az is lehet, hogy nem mi voltunk, hanem egy munkatárs, egy partner, vagy éppen az egyik beszállító egyik munkatársának az unokahúga hibázott. 

Ezer oka lehet, viszont a rossz hír az, hogy az ügyfél számára ez mind egy és ugyanaz. Ő valamire számított, mi tettünk neki egy ígéretet, és hoppá, nem sikerült betartani. Hogy miért, az az ügyfélnek teljesen mindegy.

Keressük meg az okot!

Nekünk, mint vállalkozóknak, mindig a pontos okot kell keresnünk. Ebben a tempós világban hajlamosak vagyunk gyorsan dönteni: ha hibázunk, gyorsan hibázzunk, hozzuk helyre, és haladjunk tovább. Ami viszont elengedhetetlen, hogy ne az első, kézenfekvő okot keressük, hanem a pontosat. Az az első látásra logikus magyarázat, hogy a munkatárs elcseszte és figyelmetlen volt, lehet, hogy eleve halva született hozzáállás. Tény, hogy a munkatárs elcseszte, de a pontos oka lehet, hogy nem volt megfelelően kiképezve, a felettes nem figyelt oda, vagy olyan munkafázist végzett, amihez több ember kellett volna. Tehát mindig mélyebbre kell tekinteni, nem az elsődleges okot keresni, és arra felszínes megoldást találni.

Ne félj a panasztól!

A panaszkodással semmi probléma nincs. Ha az ügyfél panaszkodni akar, hadd bömbölje ki magát nyugodtan. Valakinek ott azonnal kézbe kell venni az ügyet, nem lehet várni. Menj elébe, nyúlj utána, kérdezz rá, és tedd nagyon egyszerűvé, mert nincs annál kifizetődőbb, mint amikor a panaszkodás nálad csapódik le. Az ügyfél panaszkodása máskülönben rombolja a hírneved anélkül, hogy tudnál róla.

Az ügyfél lehet kretén vagy lehet jó ember

Ezt nem tudom szebben megfogalmazni: ha az ügyfél egy rosszindulatú ember, kárpótold bőkezűen, majd engedd el, és írd ki a Facebookra, hogy ilyen ügyfeleket nem szeretnél. Ha viszont jó ember, kárpótold bőkezűen, és írd ki, hogy „hát nem elcsesztünk valamit!?”. Használd fel a sztorit a saját javadra.

Ne félj az elcseszésektől!

Hébe-hóba így is, úgy is becsúszik néhány. 

Azt szoktam mondani, hogy ha néha nem esünk át a ló túloldalára, akkor honnan tudjuk meg, hogy mekkora a ló? 

 Ha elcsesztél valamit, keresd meg a pontos okát, kárpótold bőkezűen az ügyfelet, és annak függvényében, hogy az ügyfél milyen, döntsd el, hogy akarod-e még viszont látni. Végül pedig fordítsd az egész történetet a saját javadra, és keziccsókolom!

Ha szeretnéd, hogy minél kevesebb dolgot csessz el, akkor katt ide és iratkozz fel a NoLimits csomagra!