A jobblét legnagyobb ellensége

Kriszta barátnőm mondta, neki meg a főnöke:

💭 „A jólét, a jobblét legnagyobb ellensége.”

—

Most őszintén: 

– Xarul élsz?

Nincs rendes tető a fejed fölött? Nem tudsz elmenni nyaralni? Egy fontos évforduló esetén, nem engedhetsz meg magadnak egy elegáns éttermet? 

Ezt nevezik úgy, hogy jólét:

– Rendben vannak a dolgaim. Lehetséges, hogy van némi adósság, néha kell egy kis túlóra, de a környezetemben lévő 10-ból 7-8 ember szívesen cserélne velem. Ezt definiáljuk úgy, hogy jólét. 

— 

💭 „A jólét pedig az elképzelhető legnagyobb ellensége a jobblétnek.”

Ezt Kriszta barátnőm mondta, neki meg a főnöke… és én naaagyon egyetértek velük.

Nem az üzleti lehetőségek hiánya a probléma.

Nem az ötletek hiánya a probléma.

Nem az erőforrások hiánya a probléma.

👉 Az a „probléma”, hogy amikor az ember eljut a környezetéhez képest egy egész jó állapotba (áve középszerűség) akkor már nem úgy aknázza ki a lehetőségeit, nem úgy hajtja végig az ötleteit, nem úgy gazdálkodik az erőforrásokkal.

😎 Ez a „jól van az úgy” középszerű szintje.

Nem olyan rettenetes ez, hiszen a szeméttelepi lakók „jól van az úgy”-ához képest ez egy magasabb rendű „jól van az úgy”, de attól ez még egy „jól van az úgy”, csak kicsit magasabb szinten. 

Talán ismered ezt a mondást:

👉 „Mindenki a maga szintjén nyomorog.”

Ezt Kriszta mondata után kiegészítem:

– Mindenki a maga szintjén nyomorog… ha megáll. 😉

#milennehaezenahéten semmilyen szinten nem nyomorognál?

#nenyomorogj #nincsjólazúgy #középszerű #jobblétvagyjólét